A magányos bronzkori vadász kincsei a Somlón

Magyarország egyik legmagányosabb tanúhegye, a Somló főként testes borairól és a tetején álló várromról ismert. Azok, akik valaha jártak a bazaltorgonák tövében kanyargó ösvényen, vagy kapaszkodtak már fel a kilátóhoz a kúpot megkerülő úton, tudják: nem egyszerű mutatvány ez a túra. Soós Bencének is szembesülnie kellett ezzel, amikor ő és egyik társa kerékpárral vágtak neki a kaptatónak, hogy egy, a helyi önkéntesek által a hegytetőn talált leletet őrizzenek másnapig. A félbeszakadt Balaton-kerülés regéje a régészek csapatának sikertörténetévé vált.

Mivel Ádám barátom és én is napi rendszerességgel biciklizünk Budapesten, egyre gyakrabban igyekszünk alkalmat találni arra, hogy elszakadjunk a várostól, és hosszabb, kalandosabb útvonalakat járjunk be.

Egy 2023. májusi hétvégére azt terveztük, hogy körbebiciklizzük a Balatont: az első napon az északi parton, a másodikon a délin tekerünk végig. És hogy mi köze ennek a Somlóhoz?

Nem kevesebb, mint hogy a menetrendbe nem várt megállóként be kellett iktatnunk a hegyet egy friss felfedezés miatt. A Tarbay Gáborral és Péterváry Tamással elindított kutatási program során korábban jártunk már ott, és a kitartó önkéntesekből álló csapat számára sikerrel zárult a fémkereső műszeres lelőhely-felderítés: számtalan régészeti korú lelet került elő. Igyekeztük tartani a lendületet, és minél többször meglátogatni a Somlót még több adatért. Így tettünk néhányan aznap, május 6-án is.

A teljes cikket az Északipart magazinban olvashatjátok!