Most a dolgozóimnak állítok májusfát – Mi van vele: Tóth Béla

A 71-es út melletti FÉK ABC, étterem és fagyizó tulajdonosa, egész életét Akaliban töltötte, családjával indította saját vállalkozását a kilencvenes évek végén. Hatgyerekes családban a legkisebb fiú, Erdély szerelmese, az egységeken kívül többnapnyi anekdota gazdája. ‘Mi van vele’ rovatunkban Tóth Bélát kérdeztük, aki ezen a hétvégén nem Akali lakóival és vendégekkel, hanem a dolgozókkal ünnepelt..

Huszonkét éve nyitottuk ennek a boltnak az elődjét, cseréltem már Derby kekszet őrölt borsra, a helyi ÁFÉSZ vezetőjeként szereztem téliszalámit, amikor csak néhány kilónyit kaptunk egy hónapra, de ez az időszak elég sok újat hoz.

Azon a márciusi hétvégén, amikor nagyon sokan megérkeztek a Balatonra, gyakorlatilag mindent vittek. Almát, banánt, zöldséget, reggel hatosával a kenyeret, hiába mondtuk, hogy biztosan lesz holnap is, hagyjon a délután jövőknek is.

Én nagyon szegény családban nőttem fel legkisebb gyerekként, itt Akaliban is álltam sorba sokat érte annak idején, így pontosan tudom, milyen az, ha nincs otthon kenyér.

Aztán elkezdődött az otthonsütés, akkor meg volt, hogy 120 kiló élesztőt kellett egyszerre rendelni, de most már beálltunk normál működésre. Húsvétkor is sokan jöttek, szeretik, hogy a húspultnál nem csak húst, hanem beszélgetést és tanácsokat is kapnak.

Volt olyan 80 éves vevőm, aki külön hívott, hogy ugye Béla, lesz sonka, neki külön kivittük. A szabályok követése és betartása komoly figyelmet és költséget is kíván – a plexilapok, fertőtlenítők, védőeszközök folyamatosan egy ekkora helyre többmilliós nagyságrend, de ez is végig rendben működik.

Az éttermet bezártuk, a lefőzött, lefóliázott ételeket vittünk át először az ABC-be, de aztán azt nem nem csináljuk már, inkább az alapanyagokért jönnek hozzánk vagy visszük mi rendelésre. Gyorsan elindítottuk a házhozszállítási szolgáltatásunkat, mi nem hetekre visszük ki az árut, hanem 1-2 nap alatt, a lányom meg a fiam szervezi, ők külön turnusokat visznek, hogy ha valaki megbetegedne (eddig nem volt példa és ne is legyen), akkor ne kelljen mindenkit elzárni.

Ezt nem is szeretnénk megszüntetni később sem, nagyon szeretik és nekünk is jó, mert a külföldi nyaralótulajdonosok kiesése – akik nálunk elég sokan voltak, és most egy darabig nem fognak jönni – a forgalmunkon is látszik és biztos még jobban érezhető lesz.

Az viszont nagyon jó érzés, hogy sok vevőm már azóta idejár, hogy a kisközértet megnyitottuk 1998 nyarán. Azt csak családi összefogással tudtuk elkezdeni, az unokatestvérek és a gyerekeim, bár akkor még kicsik voltak, pakoltak, áraztak, együtt vártuk a vevőket. A 12 éves fiam a számítógépe árát ajánlotta fel az építkezéshez, szerencsére erre aztán nem lett szükség, viszont azóta is együtt dolgozunk.

Nagyon fontos nekünk, hogy a dolgozóinkat ne veszítsük el, nagy részük az indulástól itt van velünk.

Igyekeztünk mindent úgy megszervezni, hogy nem csak elküldeni ne kelljen senkit, (az étterem dolgozói az ABC-ben vannak, a nyugdíjasok jönnek vissza, amint lehet) hanem a márciusi nagy hajtás után prémiumot is tudjunk adni. Ezen kívül egy molinoval köszöntem meg a kitartásukat, most tettük ki a bejárat fölé.

Ilyenkor május elsején hagyományosan bulit szoktunk tartani Akalinak, májusfát állítunk és én főzök bográcsban. Most a nagy buli elmaradt, de a dolgozóimnak akkor is állítok májusfát, mert nélkülük nem mennénk semmire.
Ezen a hétvégén minden piros-fehér-zöld lesz, és mi magunkban is megünnepeljük, hogy együtt vagyunk.

Fotó: Északipart archív, FÉK ABC