A becehegyi rezidencia története

Ha valaki egyszer beleszeret a Balaton környéki tájba, az menthetetlenül a foglya marad. Így járt Kautzky Armand is, aki a Balatongyörök külterületén található Becehegyre jár nyaranta pihenni vagy talán inkább átlényegülni, immár lassan több mint húsz éve.

Miért éppen Becehegy? Hogy kerültetek ide?
Olyan jó 20 évvel ezelőtt hallottuk a barátnőmtől, Szendrényi Kati operaénekesnőtől – aki akkor még aktívan az opera Toscája volt –, hogy „megyünk a Becére, a Becehegyre”. Rákérdeztem: Mi az a Bece? A válasz az volt, hogy az a világ teteje. Meghívott egy hétvégére. Ahogy kiszálltam idefönn, ledöbbentem: Ilyen van Magyarországon? Ez valami egészen elképesztő! Nem tudtam betelni a látvánnyal!

Megkérdeztem a vacsoránál – teljesen váratlanul –, de valójában magamat leptem meg a kérdéssel, hogy nincs-e itt egy eladó ház? Mert eszem ágában nem volt balatoni nyaralót venni. Épp akkor indult az életünk, akkor vettünk családi házat…

Tehát éppen nem volt itt az ideje, se anyagilag, se semmilyen szempontból. Kati pedig mondta, hogy hát itt a szomszéd, nála ki van téve az „eladó” tábla. Ez egy egyszerű, öreg présház volt, elhanyagolt állapotban a gaztenger közepén. De láttam, hogy fantasztikus adottságai vannak. Fájó szívvel mondtam le a balatoni üdülőről, de ahogy az írás mondja, amiről lemondasz, azt megkapod ajándékba! Ezt én abszolút meg is tapasztaltam.

A rá következő évben eljöttünk ugyanígy egy hétvégére Katihoz. Akkor mondtam, kérdezzük meg, hogy nem eladó-e még az a ház. Már eltelt egy év, ha nem kelt el, akkor rám vár. Ha elkelt, akkor sajnálom, tényleg életem tévedése volt, hogy ezt kihagytam – így gondolkodtam. Fölhívtam a tulajdonost, aki ezzel fogadott: „Jaj, művész úr, de örülök, hogy hív, egy éve egy telefonom sem volt! Tegnap hívott egy német, hogy meg akarja venni a házat, de ha maga akarja, akkor csak magának adom.” Úgy éreztem, hogy ez a ház akkor valóban rám várt, így végül megvettük.

Ezután következett másfél, vagy inkább két év felújítás, majd a tereprendezés, illetve bontani is szükséges volt. Mivel eredetileg csak egy egyszerű kockaház volt, stílusossá alakítottuk, most az utolsó pillanatában látható még ebben a formájában, tíz nap múlva kezdődik a felújítás. Immár húsz éve nem nyúltam hozzá az épülethez, csak a kerten dolgoztam.

A teljes cikk az Északipart magazin olvasható. Itt tudod megvásárolni: https://magazinly.com/