A Balaton-felvidék ősi erősségei

Ismert és rejtőzködő várak és várromok sorakoznak hazánk legszebb tájának különböző szegleteiben: túra közben is megpihenhetünk a falaik között.

A napsütés, a víz hűsítő simogatása, sötét rózsaszín naplemente, szabadtéri mozi és szúnyogok: ha a Balaton szót halljuk, a nyár jut eszünkbe. Pedig alig múlt száz éve, hogy az első fürdőházak felépültek a parton. Addig csak a nádrengeteget, a bőséges halászatot és a délről özönlő hordák előtti áthatolhatatlan akadályt jelentette a tó. Felette terült el a Bakony járhatatlan őserdeje.

A kettő között a Balaton-felvidék, hányatott sorsú országunk viszonylag épségben megmaradt gyöngyszeme. Itt a tatár sem járt. A török be-betört, de tartósan sohasem tudta megvetni a lábát. Évekig tervezgettem, hogy a barátaimmal majd bejárom: hívogattak a szőlőhegyek között megbúvó apró falvak s a hegyek ormán a büszke végvárak sora.

Most ezekről szeretnék mesélni.

A Kemeneshát felől érkező Országos Kéktúra Sümegnél éri el a Balaton-felvidéket. Az egykori Habsburg uralkodók haditanácsa ezt is a lerombolásra kerülő várak közé sorolta, de a kapitánya elszabotálta a dolgot. Végül 1713-ban hadgyakorlat címén felgyújtatta, de nem robbantatta fel. Az 1960-as években Kozák Károly régész kutatta, majd a Papp család kezdte meg a romeltakarítást és az OMH engedélyével az épületek befedését, helyreállítását, amelyet 2020 óta a magyar állam is jelentős összegekkel támogat.

A teljes cikket az Északipart magazinban olvashatjátok!