Vonattal a magyar Riviérára

A 19. századi Magyarországon az utazásoknak jól bejáratott rendszere alakult ki. Télen, amikor a 4-5 méter belmagasságú paloták szobáit, termeit nem lehetett befűteni, az arisztokrata és nagypolgáricsaládok a házaikat néhány megbízható cseléd felügyeletére bízták, és egy mediterrán klímájú területre utaztak telelni. Az arisztokraták zömmel a francia és az olasz Riviérát kedvelték, ma nagypolgári családok Abbáziába (ma: Opatija, Horvátország) utaztak. A tél végét a báli szezon kezdete jelezte. Nyáron ennek pont a fordítottja zajlott: kánikula idején a nagypolgárság és az arisztokrácia a Monarchia hegyvidéki, hűvösebb régióiba utazott „fürdőkúrára”: az ausztriai Badenbe, a csehországi Karlsbadba és Marienbadba, illetve Magyarországon belül a tátrai Trencséntepliczre vagy Ótátrafüredre, illetve a dél-erdélyi Herkulesfürdőre.

A balatoni „idegenforgalom” kezdeteiről – amelyet helyesebb ekkor még szállásadásnak nevezni – 1748-ból származik az első adat, amikor a füredi savanyúvízforrások közelében felépült az első vendégfogadó. 1795–1798 között épült a füredi copf stílusú Horváth-ház, ahol szállóvá alakítása után 105 vendégszobát alakítottak ki. Ez az épület – amely 1825 óta a hagyományos füredi Anna-bálok helyszíne – a reformkori értelmiség egyik találkozóhelye volt.
Az 1800-as évekbeli hazai turizmus a század végéig a Balaton vidékéről csak Füredet ismerte mint a korabeli társasági élet központját.
A tó vidékének első nyaralótelepei, villái, a magyar nagypolgári közönség igényei szerint a 19. század végén épültek ki: 1893–1894-ben Siófok, 1895–1896-ban Balatonföldvár és Fonyód strandja és nyaralótelepe emelkedett ki a földből.

Különvonat a borhétre
A századfordulóra már húsz, nyaralóhelyként számontartott vízparti település közül lehetett választani. A Balaton „fővárosa” ekkor Siófok volt. A település annak is köszönhette a népszerűségét, hogy a császári-királyi Déli Vaspálya Társaság (Déli Vasút) vasútvonala 1861 óta a település mellett vezetett, két évvel később már Siófok vasúti megállója is felépült, így a fővárosból könnyen megközelíthetővé vált. A balatoni idegenforgalom és a tó fejlesztésére alakult meg 1904-ben a Balatoni Szövetség, amely eredményes lobbitevékenységének köszönhetően valósult meg a tó északi partján a sokszor kezdeményezett, de addig mindig elbukó vasútépítés terve.

A 114 km hosszú Börgönd–Tapolca fővonalon 1909. július 1-jén indult meg a forgalom. Gyökeres fordulatot jelentett a hazai idegenforgalomban az első világháború elvesztése és Magyarország területének megcsonkítása: a hazai üdülőhelyek a Balaton kivételével a trianoni határokon kívülre, az ellenséges kisantant országok területére kerültek.

A teljes cikk az Északipart magazinban olvasható.