Jó, de mi legyen a vaddisznókkal? – Együtt a természettel rovatunk
Mit csináljunk, ha meglátunk egy hatalmas, félelmetes vaddisznót? És ha sok aranyos kicsit? Az ember szorítja ki a vadállományt, vagy az állatok jöttek közelebb az emberhez? Mivel az elmúlt években ez a kérdés és maga a vaddisznó is megjelent több északi parti településen, egy illetékest kérdeztünk a témáról, Földvári Attilát, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársát.
Miért lett vajon ennyi vaddisznóészlelés az elmúlt időszakban a Balatonon?
Ennek több oka is van. A vaddisznó, mint a vadon élő állatok többsége, „lustának” mondható – ahol enni- innivalót és búvóhelyet talál, ott jól érzi magát, nem fog máshova menni.
Emellett az elmúlt évtizedekben az állatok számára kedvezőbbé váltak az életfeltételek (átalakult a mezőgazdasági struktúra, a telepítések miatt nőtt az erdőterületek nagysága), az enyhébb telek miatt több kicsit tud elnevelni a koca, így látványosan megnőtt a populáció:
a 60 évvel ezelőtt becsült 8-9.000 helyett kb. 100.000 vaddisznó van Magyarországon, csaknem 8.000 Veszprém megyében, ebből 1.000 a Balaton-felvidéken.
Itt sok olyan területet találnak, ahol remekül érzik magukat, mint például a kukoricatáblák vagy belterületen az elhanyagolt kertek.
Az a sokadik generációs vaddisznó, amely már úgy nő fel, hogy a szomszédban flexelnek, sokkal egyértelműbbnek érzi az emberi közelséget és a zajokat, ezért sokkal bátrabban merészkedik lakott területre.
Mi a teendő mégis, ha közlekedő vaddisznót, pláne többet látunk a településünk utcáján?
Leginkább ne menjünk közel, mert a vadon élő állatok ettől függetlenül nem keresik az ember társaságát, vagyis a vaddisznó is el fog menni. Ha kismalacot látunk, oda pláne ne menjünk: ha elkezd visítani, a biztosan közelben lévő mamája biztosan megtámadja azt, akiről azt gondolja, bántani próbálta.
A lakosság általában – jogos első feltételezéssel – a településvezetőhöz szokott fordulni ilyen esetben, aki viszont nem illetékes a kérdésben.
Ő is, mint minden állampolgár, a helyi vadásztársaságnak tudja ezt az információt továbbítani. Ők viszont nem tehetnek semmit lakott területen – jogosultságuk a vadgazdálkodásra, ennek részeként a vad elejtésére csak a vadászterületre szól, az pedig semmiképpen sem egy falu főutcája. Vannak vadbefogásra szakosodott vállalkozások, amelyek azonban ebben az esetben szintén csak szabályellenesen járhatnak el.
Elvileg lehet kérni és kapni a rendőrségtől fegyverhasználati engedélyt kárt okozó vagy veszélyt jelentő vad elejtésére, ami viszont csak egy bizonyos helyre és időpontra szól, erről viszont nem könnyű értesíteni a vaddisznót, aki így nem feltétlenül jelenik meg az adott helyszínen és időben.
A vadgazdálkodási ágazat évek óta keresi a lehető legjobb megoldásokat arra az esetre, ha vad okozna problémát a településeken.
A megoldás viszont hosszú távon biztosan csak az lehet, hogy a területet, kerítéseket, kerteket olyan módon alakítsa és tartsa karban a lakosság, hogy az állatok ne találjanak könnyen élelmet, és ne akarjanak, ne tudjanak bejönni élni és élelmet szerezni ezekre a részekre. Addig pedig kerüljük el a közvetlen találkozást és főleg a kismalacok megsimogatását.
Még érdekes: Vörös Rókalepkét találtak Zalában
A vaddisznó Európa nagyvárosaiban is probléma
Foto: Webandi
Kiemelt kép: Szentantalfa fb oldal, Royesfoto
Ajánlom a Facebookon
