Elvonulni. Traktorozni. Kertészkedni. Megpihenni. Még maradni.

Egy helyi védett madár szépsége és a családi gazdaságok példája ihlette a Balaton-felvidéken található, hívogató vendégházat. A Kövirigó név is hangzatos, a helyszín története pedig sokakat elvarázsol majd. A farm keletkezéséről ma birtok egyik tulajdonosa, Puszta Izabella mesél az Északipart olvasóinak.

Ti egy ízig-végig családi birtokot vezettek. Hogyan született meg az ötlet?
Valóban ízig-vérig családi birtok vagyunk. Nem az ötlet született meg először bennünk, inkább a helyszín inspirált minket erre. A Balatonfelvidéket mindig nagyon szerettük. Jártunk ide korábban is, és épp egy szigligeti kötődésű barátunk találta meg ezt a helyet. Amikor meglátta, azonnal ránk gondolt. Ez a barátunk jól ismert minket, tudta, hogy a birtok a maga 3,5 hektárjával a férjemnek, Andrisnak lesz izgalmas kihívás, míg a két régóta nem használt épület megmentése és újragondolása pedig nekem. Így mindketten azonnal láttuk benne magunkat. Korábban beszélgettünk arról, hogy jó lenne majd egy hely vidéken, ahol Andris gazdálkodhat, én pedig nagyon kerestem, hogyan tudok majd ehhez kapcsolódni.

Hol inspirálódtatok?
Sokat utaztunk Olaszországban és Franciaországban is, ahol mindig agriturismo típusú helyeken (azaz családi gazdaságokban) szálltunk meg. Ilyenkor egy nagy házat béreltünk, és élveztük, hogy mindentől távol, a természetben vagyunk, és hogy élő gazdálkodás zajlik a területen.

Egyes helyeken a házigazdák saját történeteit is meghallgattuk. Gyönyörű építészeti megoldásokat láttunk, az utolsó helyen épp egy építész házaspár birtokát béreltük ki Olaszországban, Marche
régióban. Nem győztünk ámulni a különleges anyaghasználaton, és azon, hogy az egyszerűség és letisztultság mennyire kortalan tud lenni.

Te és a férjed közösen dolgoztok a birtok fenntartásán. Milyen a munkamegosztás köztetek?
Nem volt kérdés, hogy ki mivel foglalkozzon. Andrisé a kinti terep, a gazdálkodás és a jogi dolgok, enyém az épületek felújítása és üzemeltetése, mellette a marketing és értékesítés. Mindent megbeszélünk egymással, de a fő szabály az, hogy a területért Andris felel, és ő dönt, hogy mit és hol termesszünk, én pedig arról, hogy az épületek felújítása során mi hogyan nézzen ki. Az adminisztrációt megosztjuk.