Zánka, a gyermekek városa

Van egy település a Balaton északi partján, amiről nem a hullámok vagy a hegyek, hanem egészen más jut eszünkbe. Egy város épült itt: Zánka, a gyermekek városa – 50 éve tették le az alapkövét, és közel 500 millió forintba került a megépítése.
Táborozott itt sokszázezer úttörő, megfordultak híres külföldi és magyar vendégek, és rengeteg politikus, akik szívesen látták viszont magukat gyerekekkel közös képeken. A város történetének első időszaka (további részletek és fantasztikus fotók az MTI archívumából a 2019-es Északipart magazinban) – Zánka 50 éve velünk.

A ma Zánkai Erzsébet Tábor néven működő, volt Úttörőváros alapításának gondolata az 1950-es évek második felére nyúlik vissza. Létesítéséhez a gyerekek Balatonról való kiszorulásának félelme és az újonnan jelentkező tömeges úttörőtáboroztatási igény együttesen vezetett. Egyrészt a Balaton déli partjának akkoriban meginduló rohamos beépülése, a „tömeges üdülőfoglalások” és a sátortáborozási tilalmak szaporodása késztették a hazai ifjúsági mozgalom vezetőit arra, hogy állandó úttörőtáborhelyeket keressenek maguknak a magyar tenger partján. Timár Mátyás kereken fél évszázaddal ezelőtt, 1969 augusztusában helyezte el a magyar úttörők városának 90 kg-os süttői márványtömb alapkövét, s indult meg Közép-Európa legnagyobb úttörőtáborának építése.

A kezdeti tervek igen szerények voltak. 1962-ben még 10-12 úttörőcsapat (kb. 600-800 fő) egyidejű befogadására alkalmas Zánkai Úttörőpark elképzelése fogalmazódott meg. Rövidesen azonban már egy „központi épületekből, létesítményekből és 23 (80-100 fős) altáborból” álló, nagyrészt salakbeton panelházakból álló Központi Úttörőpark létrehozásáról esett szó.

A tervek gyakorlati megvalósítása 1965-ben indult. Elkészült a tervezési program, és szakemberek tanulmányozták a Szovjetunióban a nagy testvér pionírtáborainak (Artyek, Szputnyik és Orjonok) létesítését és működtetését. Kiírták a hazánkban első összetett (magas- és egyben mélyépítési) tervpályázatot, talajfeltáró vizsgálatokat végeztek, beruházási programokat készítettek.

A véleményezések során új igényeket fogalmaztak meg (például az épületek téliesítése), a projekt egyre bővült, költségei az egekbe kúsztak. A politikai akarat előtt meghajló Gazdasági Bizottság 1971 márciusában engedélyezte az 1975 májusáig 385 kataszteri hold területen felépítendő zánkai – immár – Balatoni Úttörőváros megvalósításához szükséges 448 millió forintos költségvetést. (Amelyet két év múlva újabb határozatával 467 millió forintra emelt.)
Már több mint 30 ezer úttörő megfordult Zánkán, mikorra az állami nagyberuházásként épített „óriásnak álmodott várost” a nemzetközi gyermeknapon, 1975. május 25-én ünnepélyes keretek között felavatták.

Az avatóbeszédet dr. Polinszky Károly oktatási miniszter mondta, míg az Úttörőváros jelképeit – alapítólevelét és a város kulcsait – az ország első embere, Kádár János, az MSZMP KB első titkára a „magyar nép ajándékaként” adta át az úttörők képviselőinek.

A párt és a magyar nép gyermekeknek adott ajándékát, a Balatoni Úttörővárost rendszeresen látogatták a magyar politikai élet képviselői, és ügyeltek arra is, hogy művészek, híres emberek, köztük például az űrhajós hős, Farkas Bertalan is időt töltsön a táborozókkal.

Zánkát nemcsak a magyar politikai pártelit tagjai látogatták rendszeresen,hanem előszeretettel mutatták meg a Magyarországra látogató külföldi államférfiaknak, politikai vezetőknek is.

Így tekintette meg Zánkát az avatás után négy hónappal az Indiai Köztársaság elnöke, Fakhruddin Ali Ahmad és felesége, akik Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és felesége kíséretében a Beloiannisz sétahajón érkeztek az Úttörővárosba. 1975 októberében a Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt első titkára vezetésével kormányküldöttség tett látogatást. A következő évben a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára, egyben országa miniszterelnöke, Kaysone Phomvihane érkezett. De zánkai benyomásokra tett szert 1978-ban Ali Nasser Mohamed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, valamint Samora Moisés Machel, a Mozambiki Felszabadítási Front és a Mozambiki Népi Köztársaság első elnöke is. De a Magyarországon hivatalos látogatáson lévő Kurt Waldheim ENSZ főtitkár és felesége is ellátogatott Zánkára 1979 júliusában városnézését, akiket Puja Frigyes külügyminiszter kísért el.

1972-től a Balatoni Úttörőváros a Csillebérci Úttörőtáborral közösen rendezte meg a Béke és Barátság Nemzetközi Táborokat, ahol külföldről meghívott gyermekdelegációk tagjai magyar úttörőkkel együtt üdültek. A gyerekek mindkét helyen két-két hetet töltöttek, s a kialakult gyakorlat szerint Zánkán általában augusztus első felében a kiváló úttörők táborának lakóival együtt táboroztak. 1988-ig sok ezer magyar úttörő mintegy 11 000 külföldi, részben Nyugat-Európából, illetve az afrikai és ázsiai földrészről érkezett fiatallal ápolhatta a népek barátságát.

Nyaranta a 8 téliesített és 8 nyári épületben ideális esetben kb. 2800 gyermek nyaralhatott Zánkán, s a Balatoni Úttörőváros létesítményei (konyha, sportcsarnok, strandi létesítmények stb.) ekkor üzemeltek gőzerővel. Turnusonként mintegy 300 úttörővezető felügyelte, szervezte a nyár folyamán kb. 15 000 táborozó úttörő életét, minden percét.

Zánka története további fotókkal a 2019-es Északipart magazinban