IX. Piroskereszt-túra

Úticél: faluszéli bádogkeresz

A népi vallásosság tárgyi emlékei közé tartoznak a bádogkorpuszos fakeresztek, amelyek falvak szélén, utak mentén, gabonaföldeken, határok mezsgyéjén az egész Kárpát-medencében megtalálhatók. Állításukhoz csodás események, megkapó történetek fűződnek. Ezek a keresztek őrzik a mesterek hitét, mellyel megalkották művüket. A megalkotott Krisztus-arc a múltból üzen a mának, az egykor élt emberek bánatát, örömét, szenvedését hagyja üzenetül az utókornak. Hitről, belső csendről, a lélek csöndjéről vall, meditációra késztet.

A kereszteket kerítéssel vették körül, mely védelmet nyújtott a legelő állatoktól, s a díszítésén kívül jelezte a járókelőnek, hogy szent helyre érkezett. A keményfából készült keresztszárat festéssel tagolták, faragással díszítették. A kereszt bádogelemei közé tartozik a félköríves esővetőlemez ,melyet szintén díszítettek geometrikus, leveles vagy virágmotívumokkal. Bádogból készültek a csengettyűk és az oldalt hajtott fejjel enyhén meghajlított testtel lógó, a halott Krisztust megjelenítő korpusz, valamint a korpusz feje mellett kétoldalt lévő Nap és Hold képe is. A keresztek többségét síkbeli módon festették meg, a plasztikus mintázás hiányát a festés színessége kiegyenlíti, a kereszt összességében a rajz és a szín kifejező erejével hat. A keresztállítás okát és körülményeit az emlékezet és a történeti források őrzik. A vonyarcvashegyi „ piroskereszt” biztosan már állhatott a az 1900-as évek elején, hisz nagyapáink gyermekkori emlékei nyomán a szóbeli hagyomány megőrzött néhány hiedelmet.
Édesanyám mesélte, hogy apja emlékezett rá, gyermekkorában valaki a kereszt tövében talált terményt eldobta, abban a pillanatban lebénult a keze. Tudnunk kell, hogy a múltban, még az én gyerekkoromban is, fontos tájékozódási pont volt ez a hely : A „piroskereszt”-ig menj fiam, s ott fordulj jobbra-szólt a szülői tanács. Sajnos jelen pillanatban ezen keresztállítás pontos időpontját nem tudjuk, ennek kiderítése további levéltári kutakodást igényel.

Megfáradt napjainkban imádkozzunk mi is előtte, úgy, ahogy őseink tették:
„Adjad, hogy életem mindennapja
Nékem nevezetes és drága legyen,
Adj kedved, bátorságot és erőt, hogy mindennap
Valami hasznosat és jót cselekedjek,
hogy ne vesszen örökségemből egy nap sem.”
Olasz Ferenc: Dicsértessék c. könyve nyomán