Elhunyt Bergmann Ernő

Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Bergmann Ernő. Egy korábban megjelent cikkünk szekesztett változatával emlékszünk rá, tisztelettel adózva emlékének és munkásságának.

A harmincas évek a magyar cukrászat aranykora volt. Kugler Henrik, Gerbeaud Emil, Dobos C. József munkája ekkorra érett be, a magyar sütemények egész Európában ismertek voltak. Ez még a vándorló mesterlegények kora volt, amikor minden cukrász elkészítette a tradicionális Monarchia-korabeli süteményeket (Rigó Jancsi, lúdlábtorta és párizsi kúp), de kialakította saját egyéni stílusát is.

Az első Bergmann Cukrászdát 1939-ben Győrben nyitotta Bergmann Imre, hamarosan két üzletben és két műhelyben dolgozott. 1949-ben jött az államosítás, a cukrászdát elvették a családtól, s bár 1953-ban sikerült üzletet nyitniuk Gönyűn, természeti csapások (árvíz, tűzvész) is sújtották a családot, Bergmann Imre évekig állást se kapott. A győri cukrász mindkét fia kitanulta a mesterséget, az ifjabb Bergmann Imre vitte tovább a győri üzletet.

Bergmann Ernőből viszont majdnem szakács lett,  a szakácsokról az a hír járta, hogy nagy világutazók – 11 évesem disszidálni is próbált, persze sikertelenül… Bár beiratkozott a budapesti Vendéglátóipari Technikumba, de már az első nyári gyakorlaton megfogalmazódott benne, hogy mégsem akar szakács lenni.

Cukrásztanulóként a Gerbeaud-ba került, ahonnan nyári szezonmunkára Tihanyba küldték. A mestervizsga után édesapja cukrászdájában dolgozott. Felvették a főiskolára, s választania kellett Budapest, Győr és a Balaton között. Az utóbbi mellett döntött –

a füredi Marina Szálló cukrászüzemét vezette húsz esztendeig, és közben – mellesleg – 1988-ban megnyerte a cukrászolimpiát.

Bergmann Ernő 1989-ben elhatározta, saját cukrászdát nyit Balatonfüreden.

„Üzletet béreltünk és közben építkezésbe kezdtünk. Az alig elkészült alagsorban cukrászműhelyt alakítottunk ki. Az üzem beindítása után került csak tető az épületre. Végül két év alatt családi összetartással és baráti segítséggel egy szerényen berendezett cukrászdát tudtunk nyitni.”

(A fotó 2016-ban készült)

Eldöntötték, hogy a helyet nem árversennyel próbálják bevezetni, hanem minőséget kínálnak tisztességes áron. A híres Bergmann-krémest nincs, aki ne próbálta volna – ropogós, vajas, leveles tésztából készül, benne főzött, tojásos vaníliakrémmel és tejszínhabbal, a teteje karamell-fondant-nal áthúzva. A cukrászda – ABERGMANN – egy intézmény, ami már örökre összekapcsolódik a várossal, a kicsik, akik fagyizni jártak ide, már saját gyermekeiket hozzák – egy rendíthetetlen, biztos pont a folyamatosan változó világban.

A cukrászdaalapító, aki fogalommá lett, eltávozott, de emléke és munkássága már örökre összekapcsolódik Füreddel.