Egy édesszájú badacsonyi

Istvándy Pincészet, Káptalantóti


2016. 04. 05.


„Legfontosabb fajtánk a kéknyelű. Az elsők között kezdtük el termelni, éppen akkor, amikor új pályára állítottuk a pincét. Más szemléletet igényel, keveset terem, exkluzív ital készül belőle. A bor különlegessége a savak sokrétűségében van. Ez a fajta évek múltán is frissen megmarad, impulzív aromabomba, és mindig újabb arcát ismerheti meg az ember borkészítőként is.” (Istvándy Gergely)

Az Istvándy család generációk óta bortermeléssel foglalkozik. A legfiatalabbak közé tartozó Gergelynek is már kiskorától fogva hétvégi családi program volt a szőlő- és pince körüli munka. A nagymamáék pincéjénél, a Tóti-hegyen, ami a mostani birtok központja. Később a keszthelyi agráregyetemen csatlakozott egy borklubhoz, ahol Légli Ottó reduktív borai olyan új élményt jelentettek számára, hogy komolyan elkezdett érdekelődni a borászkodás iránt. Ez pedig lökést adott a kis családi borászatnak is: új szemléletű, tudatos építkezés kezdődött.

Pár évvel Gergely után unokaöccse is beszállt a családi vállalkozásba, mangalicatenyésztéssel és -feldolgozással kezdett foglalkozni. Húga pedig – akinek fánkkészítési tudományát még a nagymama is elismerte – a vendéglátást választotta. Így alakult ki az Istvándy-modell: a családi birtok összes lehetőségét kihasználva a bor mellett többféle élményt kínálnak.

Családi piknik a birtokon

Családi piknik a birtokon

Istvándyéknak van terük. A pincéjük valódi birtok, van körülötte negyven hektár földjük. Erdő, legelő, ahol a szürke marhák legelnek, mellette a hegyen a nagyszülői szőlőbirtok a borházzal, az egész egy szerves egység. A programjaik is erre épülnek. A borkóstoló mellett a visszatérő vendégeket egy kabrió Barkasszal elviszik birtoklátogatásra, már magának az utazásnak is nagyon jó a hangulata. Vagy gyalog felmennek a hegytetőre, visznek piknikkosarat, pogácsát, bort, nézik a kilátást, és jól érzik magukat.

A saját kezük munkájával átalakított nagyszülői ház nem egyszerűen üzlet. Olyan, mintha az otthonukban fogadnák a vendégeket, hiszen a régi családi házat nyitották meg a látogatók előtt. Édesapjával együtt mindnyájan ott vannak, és mindenki hozzátesz valamit az élményhez, amelynek talán legfontosabb része a személyesség. Szeretnék, ha ez nem veszne el, mint egy munkahelyen. Ezért találták ki a család asztalát is. Ezen az asztalon mindig ott a foglalt tábla, ide bármikor leülhetnek, ha jönnek az unokatestvérek vagy az unokák a nagymamával. Vagy csak az édesapja a napi munka után, hogy megmaradjon az öröm is, a kikapcsolódás, amit a hegy mindig adott.

Borműhely, Badacsony

Borműhely, Badacsony

A birtok mellett Gergely létrehozott egy borműhelyt Badacsony közepén, a Bonvino Hotel fölötti pincében. Lényege: készítsd el a saját borod. Vannak régi borászati eszközeik, szivattyú, mérőhenger, dugózó és hordókban a különböző borok. Mindenki kap egy üres üveget, négy bort végigkóstol, megcsapolja, beletölti az üvegbe, és kész – így megcsinálhatja a maga ízlése szerinti saját cuvée-jét, persze Istvándy-módra.

Gergő kísérletezése éveiben minél testesebb, robosztusabb borokat akart készíteni. Akkortájt egy idős olaszrizling-ültetvényből sikerült rendkívül érett, 21-es mustfokú alapanyagot szüretelniük. Mindig elegáns öltözetben dolgozó nagyapja a kóstoláshoz – hétvége lévén – zakót is vett, és ünnepélyesen megdicsérte az útkereső unokát: ilyen jóízű olaszrizlinget régen ivott. Gergő büszke arra, hogy megtalálta a helyét a családi tradícióban. Amit ma csinálnak, generációk tapasztalataiból táplálkozik, és szeretnék generációkon át továbbörökíteni.
„Amikor a pincészet szlogenjét – »palackba zárt elegancia« – kitaláltuk, nagyapával leírattam egy darab papírra. Szerettem volna, ha az ő kézírásával kerül fel a címkékre. Papa beteg volt már, nehezére esett az írás, ez meg is látszik rajta. Remegett a keze, betűket is kihagyott, de leírta háromszor, és abból sikerült összehozni. Aztán sajnos rövid időn belül kórházba is került. Ez az utolsó emlékünk tőle. Az üzenete itt maradt a palackokon.”
„Nagyon érett állapotban szüretelt alapanyagból dolgozunk, ezért a borok gömbölyűek. Nem annyira a markáns, kemény, húzós savakat érzed, inkább kitölti a szádat az ital. Persze a sav ott van, de nem dominál. Nem szikár, egyenes vonalú borok, nem sarkosak. Akár maradhat is bennük pár gramm cukor amiatt, hogy magasabb mustfokkal szüretelünk, és nem erjednek ki teljesen szárazra. Ez biztos annak is köszönhető, mert édesszájú vagyok, cukrász is szerettem volna lenni.”
„A kéknyelűnk mellett a Laza Cuvée-t, ami egy fehér házasítás. Világfajtákat itt Badacsonyban önállóan nem akarunk kihozni, ezért találtuk ki. Minden évben ezt adjuk el egyébként legelőször. A késői szüretelésű sárgamuskotályunkat pedig azért szeretem, mert természetesen elegáns édes bor, finom, barackos illattal, jó savtartalommal, ami kiegyensúlyozza a cukrot. Ez még annak is élmény, aki amúgy nem édes boros."
„Egy 2006-os kéknyelűmre vagyok a legbüszkébb, amit desszertbornak készítettem. 25-ös mustfokkal szüreteltük, szamorodni típusú új hordóban, finomseprőn érleltük. Brutális lett, olyan bor, amivel ritkán találkozik az ember. Ezt nemzetközi szinten is elismerik, amikor például borszakértők érkeznek hozzánk. És ami még nagyon fontos: a szortimentünkből – mondjuk tíz borból – minden évben hat kifejezetten erős, ami nem szokványos arány.”

Ajánlom a Facebookon